Azok a bizonyos malmok őrölgetnek. Lassan. Hogy mennyire biztosan, az majd kiderül.
Előző bejegyzésünkben felelevenítettünk egy másfél éves történetet, aminek nem hogy nem került pont a végére, de még a cselekmény sem bontakozott ki igazán. A bejegyzéssel annyit sikerült elérnem, hogy Óbarok polgármestere részletesen tájékoztatott a közérdekű bejelentéssel indult ügy állásáról.
Emlékeztetőül: 2017 októberében bejelentést tettem a Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályánál, hogy
Az Óbarok külterületén lévő valamikori bauxitbánya területén jelenleg folyó munkavégzés következményeként az “Öreg szikla” mellett véget érő vízmosásban eső után nem esővíz folyik, hanem sötét színű, meghatározhatatlan folyadék. Folyásiránnyal szemben haladva visszakövethető, hogy a lé a vízmosás egy mellékágából érkezik, amelynek felső részét hónapról-hónapra egyre inkább feltölti a volt bánya felől érkező agyagszerű anyag, amelynek váladéka a korábban említett sötét színű folyadék.
Küldtem fényképeket is, amiken látszik, hogy a vízmosás mellékágában hogyan kúszik lefelé az anyag. Leírtam azt is, hogy amennyiben ilyen iramban terjed tovább, hamarosan eléri a vízmosás főágát, ahonnan kb. 400 méterre lakott terület következik.
A kormányhivatal röpke egy hónap alatt kitalálta, hogy ez tulajdonképpen nem is az ő hatáskörük, és átpasszolták a labdát a Katasztrófavédelemnek – mivel ők a vízügyi hatóság. A katasztrófvédők hősiesen védték a katasztrófát, és december közepén 30 nappal meghosszabbították az eljárási határidejüket. Aztán 100 napig néma csend.
Tizenegy hónappal ezelőtt a Kormányhivatal megállapította, hogy bizonyos mértékig mégiscsak az ő dolguk ezzel foglalkozni, és megírták, hogy korábban, más témakörben milyen ellenőrzéseket tartottak. Éppen csak azzal nem foglalkoztak, mit felvetettem.
Közben a katasztrófavédők nem tétlenkedtek, megfogalmaztak egy levelet, amiben tájékoztattak, hogy ez mégsem az ő dolguk, hanem a jegyzőé.
Mit csinált a jegyzői hivatal 11 hónap alatt?
Nem sokat. Néhány héttel ezelőtt bizottságostul meglátogatták a helyszínt, fejet csóváltak, vízmintát vettek a barna szmötyiből, jegyzőkönyvet vettek fel, és hazamentek.
Egyelőre nem látszik sem az, hogy megszűnne az ismeretlen anyag folyása, sem az, hogy bárkinek is szándékában állna a vízmosás eredeti, természetes állapotát visszaállítani (vagy visszaállíttatni).