Sokan sajátjuknak érzik. Vannak akik jó értelemben – óvják, szeretik, és vannak, akik sajátjuknak tekintik: hazahordják, összeszemetelik, mintha saját lakásukban lennének.
Reggelente (meg késő délutánonként) kutyát sétáltatni járok. A séta az erdőben jót tesz mindhármunknak (bár a lentebbi képen csak Natasa látszik), kivéve, ha a látottak megemelik a vérnyomásomat. Így történt ez ma reggel is.
Vessünk egy pillantást a képre! Két fa van barbár módon, baltával megcsonkítva, a sziklához vezető út mellett. Elgondolkodtam, vajon ki, és miért tehette.
Fázik és nincs mivel tüzelnie? Nem valószínű, hiszen tele van az erdő kidőlt, kiszáradt fával. Mennyivel egyszerűbb azt összegyűjteni, mint kisbaltával keresztbe vágni az élőt. El sem vitte a derékba gyilkolt fa holttestét, ott van a szikla alatt, a réten.
Érezzük sajátunknak az erdőt! Éljünk vele, élvezzük, hogy körülvesz! Örüljünk, hogy van, hogy értünk van – és mi felelősséggel tartozunk érte.